12. fejezet

Ébredés, meglepetés

Mikor magamhoz tértem, nem éreztem semmit. A szemem nem nyitottam ki, féltem. Valószínűleg egy kórházi ágyon fekhettem, ugyanis érős fertőtlenítő szagot éreztem, és halk pittyogást hallottam. Az emlékeim lassan kezdtek visszatérni, amitől egyre rosszabbul kezdtem magam érezni. Ezek szerint a kísérletem nem sikerült, ugyanis biztos, hogy nem voltam halott. Könnycseppek folytak végig arcomon. Fel akartam emelni a jobb kezem, hogy letöröljem őket, de nem tudtam. Valaki a karomon feküdt. Kénytelen voltam kinyitni a szemem. Az érzésem beigazolódott, tényleg egy kórházban feküdtem, életben voltam, és tényleg feküdt a karomon valaki. Megsimogattam a fejét, amire szőke hercegem fel is kelt. Nagy meglepetésként ért, hogy itt találtam őt magam mellett.

- Végre, hogy magadhoz tértél. – monda Niall, majd nyomott egy puszit a homlokomra. – Nagyon buta dolgot csináltál. Mindenkit halálra, na jó, ez egy kicsit durva hasonlat, szóval inkább úgy fogalmazok, hogy mindenkit nagyon megijesztettél.

- Sajnálom. – néztem rá bocsánat kérően.

- Senki sem haragszik rád. De csak Josephnek köszönhetően lehetek itt, ugyanis az apád nekem, és a banda többi tagjának is megtiltotta, hogy találkozzunk veled. – a könnyek egyre sűrűbben hullottak. Alig tudtam felfogni azokat, amiket Niall mondott. – Harry elmondott mindent, hogy egyszer randiztatok, és egy kicsit féltékeny volt, de nagyon sajnálja, ahogyan viselkedett. Én megbocsájtottam neki, és egyáltalán nem bomlik fel a banda, mint ahogy azt sokan gondolták. Gondoltam ezt jobb tisztázni. Szerintem az lesz a legjobb, ha most megyek, mert Joseph azt mondta, hogy nemsokára jön az apád meglátogatni téged. És amúgy is nemsokára indul a gépünk LA-be. Örülök, hogy megismerkedtünk. – mondta, majd ő is kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából, és még utoljára megcsókolt, majd kiment a kórteremből. Ezt egyszerűen nem tudom felfogni. Apám megtiltotta, hogy többet velük találkozzak a fiúkkal. Ezek szerint ez volt az utolsó csókunk. Ismét elkezdtem zokogni, amit abba kellett hagynom, mivel az ajtóm előtt Joseph már apámmal beszélt. Letöröltem a könnyimet, majd visszafeküdtem, és úgy tettem, mintha aludtam volna. Halkan benyitott a kórterembe, idejött az ágyhoz, adott egy apró puszit a homlokomra, majd leült az ágyam melletti székre. Körülbelül még öt percig tettetem azt, hogy alszok, majd kinyitottam szemeimet. Mikor megláttam apát lesütött róla az aggodalom, ráadásul még a szeme sarkában könnycseppeket véltem felfedezni.

- Szia apa! – elmosolyodtam, amire ő is egy apró mosollyal felelt.

- Mégis miért csináltad ezt? Mindenki nagyon aggódik érted. – valahogy sejtettem, hogy azonnal a lényegre fog térni.

- Nagyon kiakadtam. Sajnálom. – próbáltam rövidre zárni ezt a témát. Engem sokkal jobban érdekelt, hogy miért tiltja meg azt, hogy találkozzak Niallel. – Niall keresett?

- Igazán róla akartam beszélni veled. – valahogy éreztem. – Nagymamáddal megbeszéltük, hogy szerintünk sokkal jobb lenne neked, ha nem találkoznál többet azokkal a fiúkkal. Ráadásul láttam, ahogy az egyik dán herceggel táncoltál a bálon. Szerintem jó lenne, ha megismerkednétek egymással. Nagyon jó modorú, rendes fiú. Gondold át. – Nem bírtam tovább, kitörtem magamból.

- Nem mondhatjátok meg, hogy kivel találkozzak, és kivel nem. Amúgy sem gondolhatnám át, hogy akarok-e azzal a fiúval jóba lenni, vagy nem, mivel ha te, és a nagymamám már megbeszéltétek, hogy jó ötlet lenne, akkor szerintem már mindent lebeszélt az ő családjával is. Ismerem a dörgést, nyugodt lehetsz. De én, biztos, hogy nem megyek bele semmilyen érdek dologba. A másik pedig az, hogy nem tilthatod meg, hogy kivel találkozok, mert ez az én életem, és nem a tiéd. Én sem tehetek róla, hogy beleszerettem Niallbe, de ez van, és ezen se te, se én nem tudok változtatni, hiszen nagyon jól tudod, hogy a szerelmet nem igazán lehet irányítani. A harmadik dolog pedig az, hogy eddig, 18 éven keresztül, mindig azt csináltam, amit ti mondtatok nekem. Oda mentem, ahová ti akartátok, abba az iskolába jártam, ahová ti akartátok, hogy járjak, és olyan emberekkel barátkoztam, akiket ti mutattatok be nekem, hogy barátkozzak velük, ráadásul eddig csak olyan fiúkba „voltam szerelmes” akiket ti megfelelőnek tartottatok nekem. De most az egyszer igazán beleszerettem valakibe, és minden nehezítő tényező lenyugodott, de ti ismét megakadályoztátok a boldogságomat. Hát, nagyon szépen köszönöm. Most pedig kérlek, menj el. – mondtam, vagyis inkább üvöltöttem, majd hátat fordítottam neki az ágyon, és elkezdtem halkan sírni. Már régóta bujkált bennem ez, hogy elmondjam nekik, de sose jött ki rá a lépés, mindig volt valami, ami nem engedte meg azt, hogy mind ezt a szemébe mondjam. Most itt volt rá az alkalom. Arra volt kíváncsi, hogy miért akartam öngyilkos lenni, hát itt van rá a válsz. Mert egy csődtömeg vagyok, és az életemet nem én, hanem mások irányítják. Biztos vagyok benne, hogy az apám még mindig bent van a szobában, mivel hallottam, ahogyan levegőt vesz. Nem akartam hozzá szólni, így vártam, hogy ő mondjon valamit, de még mindig nem fordultam felé. Körülbelül 10 percig feküdtem neki háttal, és vártam, mire végre megszólalt.

- Sajnálom, talán igazad van, hogy túl szigorú vagyok, vagyunk veled, és túl sok mindenben döntünk helyetted. De ez nem változtat semmit, ugyanis te nem vagy egy átlagos lány. Egy hercegnő vagy, akinek vannak kötelezettségei, akár tetszik, akár nem. Ez nem változtat a helyzeten, továbbra sem szeretném, ha Niall Horannel találkozgatnál. - miután látta rajtam, hogy nem kívánok semmi mást mondani, folytatta. – Majd később benézek. Pihenj, és tartsd be azt, amit az orvosok mondanak neked. – mondta, majd kiment. Én ez esetben valami csoda folytán nem sírtam. Valahogy nem hatott meg az amit mondott, hiszen magamban végig tudtam, hogy bármi történik is találkozgatni fogok Niallel. Felálltam az ágyból, felvettem a ruhákat, amit már valaki behozott nekem, majd kimentem a szobából, ahol azonnal Josephbe ütköztem.

- Megy valahová? – kérdezte.

- Igen, mivel már elmúltam 18, saját felelősségemre távozhatok, és ezt most ki is használom. Maga pedig támogat, mivel nem tehet mást.

- Rendben. És utána hová akar menni?

- Los Angelesbe.

Sziasztok!

Itt a folytatás. Remélem, hogy tetszett. :) Megpróbálok most már minden hétvégén egy fejezetet hozni, és ha vége ennek a történetnek, akkor szinte biztos, hogy belekezdek egy új 1D-s történetbe. :)

Puszi,

Nia