Itt a harmadik fejezet, sok hozzáfűzni valóm nincsen. :)
Jó olvasást hozzá!
Nia. :)
3. fejezet
Telefonhívások
Nagyon meglepett a Harrytől kapott üzenet, és
igazából nem is tudtam hová tenni magamban. Az ő telefonszámát is elmentettem,
majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Álmomban lejátszódott a
Harryvel és Niallal történt jelenet, csak
A következő napok számomra elég szokásosan teltek.
Vacsorák, kórházlátogatás, és tanulás. Kereken egy héttel a kerti parti után,
amikor éppen a szobámban olvasgattam a kedvenc tini magazinomat, amikor
csörgött a telefonom. Harry Styles neve volt kiírva a képernyőre. Nem tudom,
hogy miért, de először kicsit haboztam, hogy felvegyem-e, de végül felvettem.
- Igen? – szóltam bele a telefonba.
- Szia Sophia, Harry Styles vagyok. – mutatkozott be.
– Zavarlak?
- Nem, egyáltalán nem zavarsz.
- Holnap lesz a nagykoncertünk a Wembley Arénában.
Ha van kedved, és ráérsz, akkor gyere el.
- Semmiért nem hagynám ki. – mondtam mosolyogva,
bár tudtam, hogy ő azt úgyse látja.
- Oké. 8-kor fogunk kezdeni, a backstage bejárathoz
gyere majd.
- Rendben, nem fogom elfelejteni, feltétlenül ott
leszek. – mondtam.
- Esetleg ráérsz ma este is? – kérdezte, és
lehetett hallani a hangján, hogy egy kicsit izgul a válasz miatt.
- Igen, most a héten egészen szombatig nincsen
semmi programom esténként.
- Lenne kedved eljönni velem vacsorázni, vagy
valami?
- Van kedvem hozzá. – mondtam boldogan, és hirtelen
nem tudtam hinni a fülemnek. – Hol, és mikor találkozunk?
- Hétkor a Giorgio’s Pizzériánál? Feltéve, ha
szereted a pizzát.
- Persze, hogy szeretem a pizzát. És ez a kedvenc
pizzázóm.
- Örülök neki. Akkor este találkozunk. Szia! –
köszönt el tőlem nagyon vidám hangon.
- Feltétlenül. Köszi, hogy meghívtál. Szia! –
mondtam, majd kinyomtam a hívást. Kicsit meglepett Harry telefonhívása, mivel
eddig még nem sokat beszélgettünk személyesen, de úgy gondoltam, hogy miért is
ne mehetnék el vele pizzázni. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy ez most egy
randi, vagy csak egy egyszerű vacsora. Nem jutottam sokra a gondolkodásban, mivel
ismét csörgött a telefonom, ezúttal Niall volt az.
- Igen? – szóltam bele ugyanúgy a telefonba, mint
körülbelül öt perccel ezelőtt.
- Szia Sophia! Niall vagyok. Zavarok? – kérdezte
tőlem a telefonba.
- Szia! Nem, egyáltalán nem zavarsz.
- Nem tudom, hogy tudod-e, de holnap lesz egy
nagykoncertünk a Wembley Arénában, és arra gondoltam, hogy eljöhetnél. – mondta
lényegében ugyanazt, amit Harry körülbelül 5 perccel ezelőtt.
- Nem te vagy az első, aki erre gondolt. – mondtam kicsit nevetve.
- Miért? – A hangja nagyon meglepett volt.
- Harry körülbelül öt perccel ezelőtt hívott fel
emiatt.
- És el tudsz jönni?
- Igen, ott leszek.
- Remek. – mondta vidáman. – Amúgy hogy vagy?
Történt veled valami érdekes azóta mióta nem beszéltünk?
- Hát semmi érdekes nem volt, csak a szokásos.
Vacsorák, jótékonykodás, unalom. Semmi extra. Veled? Milyen volt Franciaország?
- Nagyon jó volt. A koncert tökéletesen sikerült. Ma
estére is van már valami programod? – Csak ne akarjon már ő is elhívni
valahová. Könyörgöm. – Ha ráérsz, esetleg volna kedved velem eljönni valahová?
- Bocsi, Niall, de sajnos nem érek rá ma este. Majd
talán pénteken. Oké?
- Oké. Akkor holnap találkozunk. Szia! – köszönt el
tőlem.
- Szia! – mondtam, majd letettem a telefont.
Lefeküdtem az ágyamra, és a plafont kezdtem el bámulni, miközben gondolkoztam.
Harry magától hívott meg a holnapi koncertre, nem közös megegyezésből, mert
akkor Niall tudott volna róla, hogy Harry felhív. Körülbelül 4 óra múlva lesz
valami randiféleségem Harry Stylessal, de ha Niall hamarabb felhív, akkor valószínűleg
vele lenne randim, és Harryt koppintottam volna le, nem pedig Niallt. Csak véletlenül
el ne kotyogjam, holnap, hogy ma találkoztam Harryvel, mert az lehet, hogy nem
esne valami jól Niallnak. Nem hiszem el, hogy ilyen idióta voltam. Le kellett
volna ráznom magamról mind a kettőjüket, mielőtt valamelyikükbe halálosan
szerelmes leszek, és megbántom az egyiket. Remélem ez nem fog bekövetkezni, bár
elég hülye ötlet volt tőlem, hogy azt mondtam Niallnak, hogy majd pénteken
találkozunk. Bár lehet, hogy csak én fújom fel a dolgokat, és nem lesz belőle
semmi komoly. A gondolatmenetemet kopogtatás, majd ajtónyitás szakította félbe.
Joseph, a kedvenc testőröm ált az ajtóban.
- Jó napot kisasszony. Zavarhatom egy pillanatra? –
kérdezte a már tőle megszokott udvariassággal.
- Szia Joseph. Persze, gyere csak be. – mosolyogtam
rá. Felkeltem az ágyról, kicsit megigazítottam a hajam, majd átültem a
kanapémra, ahol szinte minden nap beszélgetek vele.
- Hogy van? Tervez valamit ma estére? – kezdte a
szokásos kérdésekkel, amit minden nap megkérdez.
- Köszönöm, jól vagyok. Találkozom az egyik
barátommal a Giorgio’s Pizzériában, de szeretném, ha csak elvinne, és utána értem
jönne. Tudom, tudom, hogy nem szabályos, de most nem szeretném, ha ott
ácsorognál a közelben.
- Akkor ez egy randi lesz? – a hangja egy kicsit
meglepődött volt, amikor ezt megkérdezte. Ismeri az összes közeli barátomat, és
nem nagyon vannak közöttük fiúk.
- Valami olyasmi. De ne aggódj, nagyon rendes a
srác. És nem hinném, hogy sokáig fog tartani.
- Hát jó, legyen, de az épület előtt figyelni
fogok. Az nem lehet, hogy teljesen egyedül hagyjam, mert akkor engem kirúgnak. –
mondta mosolyogva.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. – mosolyogtam rá. –
Most jobb lenne, ha mennél, mert nekem készülni kell. Majd hét óra előtt
találkozunk a kocsinál. – mondtam neki.
- Oké, nyugodjon meg, ott leszek. – mondta, majd
kiment a szobámból, én pedig elkezdtem készülődni az esti randira.