Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet, és remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. :)
Ismét várnák néhány visszajelzést, és ha tetszett a fejezet, légyszíves őszintén pipálj ki néhány négyzetet a bejegyzés alján, hogy abból is le tudjam szűrni a véleményeket. :) Köszönöm.
Megpróbálom a következő fejezetet minél hamarabb megírni és kitenni. :)
Jó olvasást!
Nia.

U.Í.: A történet most már 2012 elején játszódik. :)

2. fejezet

Meglepetések sora

Az életem nem éppen normális. Rengeteg olyan dolgot kell csinálnom, amit átlagos 17 éves lányoknak nem. Hercegnőnek lenni nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek tűnik. A sok fogadás, bál, minden féle számomra kötelező nyilvános esemény, amitől én falra tudnák mászni, de sajnos minden kötelező. Ahogyan most sincsen kedvem részt venni ezen a minden évben megrendezett kerti partin, ahol rengeteg politikus, és egyéb fontos személy vesz részt a családjaikkal, és éppen ezért nekem is kötelező ott lennem. Mivel már késésben voltam, és nem szerettem volna elkésni, ezért nagyon gyorsan felöltöztem, megcsináltam a hajam, és kisminkeltem magam, majd elindultam a kert felé. Szerencsére nem késtem el, pont időben érkeztem, hogy én is fogadni tudjam a vendégeket. Mindenkivel nagyon udvarias voltam, üdvözöltem őket, beszéltem velük néhány szót, de senkivel sem kezdtem bele egy mély beszélgetésbe. Kellemes kora esti tavaszi idő volt, egyáltalán nem volt hideg. Megvacsoráztunk, majd jöttek a kis előadások. Először egy kislány zongorázott, azt hiszem, hogy valamelyik politikusnak a lánya. Aztán jött egy operaénekes, akit már láttam néhányszor, de én egyáltalán nem tudtam, hogy ki az. Aztán jött a számomra hatalmas és örömteli meglepetés, a One Direction. Még ezelőtt nem találkoztam velük személyesen, kivétel Harryvel még az előtt, hogy a banda tagja lett volna, és mivel nagy rajongójuk vagyok, ezért nagyon örültem annak, hogy itt vannak, és végre találkozhatok velük. A What Makes You Beautiful-t, a Gotta be you-t, és a More Than this-t adták elő, amiket mindenki végtelen nyugalommal hallgatott, csak úgy, mint az előző fellépőket, és csak a három szám után kaptak hatalmas tapsot, főleg a fiatalabb generációtól, beleértve engem is. Több fellépő nem volt, így megkezdődött az este kötetlenebb része, ahol mindenki beszélgetett, és akinek kedve volt, az táncolhatott is. Én nem vagyok az a nagy táncos, és csak akkor táncolok, ha nagyon muszáj, amúgy nem szívesen, így én az este elején szinte csak Kate-tel beszélgettem. Nagyon meglepődtem, amikor Niall Horan jött oda hozzánk, és személyesen engem szólított meg.

- Sziasztok. – mosolygott ránk, majd egyenesen hozzám kezdett el beszélni. – Sophia hercegnő, volna kedvem velem eljönni táncolni? – mondta, majd felével a tömött táncparkett felé nézett. Majdnem kapásból kicsúszott a nem szó a számon, de végül nem tudtam ellen állni.

- Igen. – Válaszoltam, majd egy apró mosollyal búcsúztam Kate-től, és elindultam Niall Horannal a táncoló tömegbe. Körülbelül 10 percig táncoltunk, amikor már én nagyon szomjas voltam.

- Elmegyünk inni valamit? – kérdeztem tőle, amikor már a harmadik számnak is vége lett.

- Persze. – Válaszolta, majd elmentünk a bárpult féleséghez, ami igazából nem is bárpult volt, hanem inkább egy hatalmas asztal, amit pincérek ugráltak körbe, és azonnal kiszolgáltak, amint odaértél. Niall is, és én is egy-egy kólát kértünk, majd leültünk egy, a tó mellé kihelyezett padra. Gyönyörű volt a kert ilyenkor egyszerűen gyönyörű. A fák már kellően kizöldültek, a tóban tükröződik a már majdnem teljesen kerek hold. Ráadásul ezt a látványt még az is fokozza, hogy Niall Horannal üldögélek egy padon, és éppen beszélgetünk. Nagyon hamar közös hullámhosszra kerültünk, és Niall nagyon jó beszélgető partner is. Kellően vicces, és komoly, és nem annyira kíváncsi. Először ő mesélt egy keveset a turnéról és a furcsa rajongókról, majd én elmeséltem neki, hogy tényleg találkoztam-e már Harryvel, mivel Harry azt mondta, hogy igen, de ők nem hittek neki.

- Milyen érzés a világ leghíresebb fiúbandájának a tagja lenni? – kérdeztem meg tőle, miután elmeséltem neki, azt a nem éppen izgalmas és fordulatokkal teli, rövid kis történetet, hogy hogyan találkoztam Harryvel.

- Hát, ezt elég nehéz elmondani. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az álmom valóra fog válni, és életem egyik legjobb döntésének tartom azt, hogy jelentkeztem az X – Faktorba. És hogy igazán a kérdésedre válaszolja, nagyon szeretek a One Directionnak a tagja lenni, hiszen tuti, hogy szólóban nem jutottunk volna el idáig. – egy pillanatig látszott rajta, hogy még mondani akar valamit, de inkább engem kérdezett. – És milyen érzés hercegnőnek lenni?

- Ne akard megtudni. – Vágtam rá hirtelenjében, amin ő is, és én is nevettünk egy kicsit. – De azért ne hidd azt, hogy olyan szörnyű. Néha, sőt szinte a hét minden napján rengeteg olyan kötelezettségem van, amihez semmi kedvem, és néha szívesen elmenekülnék, legalább csak egy napra, hogy ne legyek állandóan szobalányok és testőrök között, és szívesen kipróbálnám azt az életet, ahol nem lesik minden kívánságod, és szolgálnak ki állandóan. - Még szívesen folytattam volna a beszélgetést Niallal, de sajnos vagy éppen nem sajnos megérkezett hozzánk a One Direction további négy tagja.

- Sziasztok! – köszönt először Louis, majd a többiek szinte kórusban mondták ugyan ezt. Niall is, és én is felálltunk, majd Louis jött hozzám közelebb, és mutatkozott be udvariasan.

- Szia! Louis Tomlinson vagyok, örülök, hogy végre személyesen is találkozunk. – mosolygott rám.

- És is nagyon örülök, hogy végre találkozhatok veletek. – mosolyogtam rájuk. – Nagyon jó volt ma a fellépésetek, gratulálok hozzá.

- Köszönjük, bár jó, hogy előre figyelmeztettek minket, hogy a közönség nem olyan lesz, mint amilyet már megszoktunk. – mondta Liam, majd mindannyian mosolyogtunk.

- Ne haragudj, de nekünk indulni kellene, mert holnap kora reggel indulunk Franciaországba, de remélem, hogy egyszer még hosszabb ideig tudunk beszélgetni. – mondta Zayn.

- Semmi gond, jó utat. – mosolyogtam rájuk, majd Liam, Louis és Zayn egy apró mosolyt küldtek nekem búcsúzóul, majd visszaindultak, de Niall és Harry még egy kicsit hezitált az indulással. Mind a ketten egyszerre tettek egy lépést felém, ami engem egy kicsit megijesztett, de szerintem őket kettőjüket is meglepte, így Harry egy apró, halk „Szia” után a másik három fiú után indult, és már csak Niall maradt ott.

- Meg adod a telefonszámod? –kérdezte.

- Persze, bár én most nem tudom leírni a tiédet, mert nincs nálam telefon.

- Semmi gond, majd küldök, egy sms-t, hogy el tudd menteni. – mondta mosolyogva, majd én lediktáltam a telefonszámomat neki, amit elmentett a telefonjába, majd ő is távozott. Én még egy kicsit ücsörögtem a padon, és gondolkodtam. Leginkább az járt a fejemben, hogy Harry vajon mit akarhatott nekem mondani, vagy velem beszélni, bár sajnos volt egy olyan érzésem, hogy ezt már nem fogom megtudni, akármennyire is kíváncsi vagyok rá. Niallal nagyon jól éreztem magam, kár, hogy nem beszélgethettünk még.

Visszamentem a vendégekhez, hiszen tudtam, hogy a parti már a végéhez közeledik, mert már elég késő van. Elbúcsúztam a hozzám közelebb álló személyektől, majd felmentem a szobámba. Első dolgom az volt, hogy a hatalmas lakosztályban megkeressem a telefonomat, hátha kaptam már üzenetet Nialltól. Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy nem is egy, hanem két ismeretlen számtól érkezett üzenetem van, így én a hamarabb érkezettet nyitottam meg először.

„Sajnálom, hogy nem beszélgethettünk többet, majd legközelebb folytatjuk. :)

Niall.”

Válaszul én egy hasonló tartalmú üzenetet küldtem neki.

„Én is sajnálom, hogy nem beszélgethettünk többet, remélem, minél hamarabb újra találkozunk. Sophia.”

Miután elküldtem az üzenetet, gyorsan elmentettem Niall telefonszámát, majd nagy kíváncsisággal nyitottam meg, és olvastam el a második üzenetet is.

„Nagyon sajnálom, hogy egyáltalán nem sikerült beszélnünk. Mit szólnál hozzá, ha valamikor találkoznánk? Ha van egy kis időd találkozni velem, akkor majd légy szíves hívj fel. :)

Harry Styles :D