8. fejezet

Miért csinálod ezt?

- Szia! - szólt bele Niall is. - Sajnálom az előbbi üzenetet. Nem én küldtem, hanem Harry. Azt hitte, hogy ez vicces. De remélem, hogy nem haragszol. – Harry?!

- Nem, egyáltalán nem baj. – Már hogy ne lenne baj!!

- Oké. Amúgy az sem baj, hogy nem érsz rá szombaton. A jövő héten én szinte minden este ráérek, szóval majd megbeszélünk egy találkát. – Szinte láttam magam előtt, ahogy Niall mosolyog, de én nem tudtam mosolyogni.

- Rendben. Majd akkor megbeszéljük. – gyorsan le akartam rázni Niall-t, hogy fel tudjam hívni Harryt.

- Oké. Majd beszélünk. Szia!

- Szia! – mondtam, majd letettem a telefont. Nem inkább az volt a bennem felmerülő első kérdés, hogy miért csinálta ezt Harry, hanem inkább az, hogy miért jó ez neki. Dühös voltam, és már majdnem sírtam is, de visszatartottam a könnyimet, és a dühömet is. Vettem egy mély levegőt, majd tárcsáztam Harry telefonszámát. Körülbelül 2 percig csörgött ki, mire Harry méltóztatta felvenni a telefonját.

- Bocsi, nem akarok most veled beszélni. – mondta, majd le is rakta a telefont. Mégis hogy képzeli ezt? Ő mondta azt, hogy ne találkozzunk többet, de azért azt nem szeretné, ha Niallel találkoznék. Nem igazán értem Harryt. De mivel azt mondta, hogy nem akar velem beszélni, ezért úgy döntöttem, hogy jegelem a témát, és lementem vacsorázni. Vacsora után nem nagyon csináltam semmit. Olvastam, zenét hallgattam, majd neteztem. Amikor megnyitottam az egyik hírportált meglepetten tapasztaltam, hogy rólam szól a főhír. Megdöbbenten, és egyre dühösebben kattintottam a cikkre.

„Niall Sophia hercegnővel randizik.”

Harry Styles ma este valószínűleg nagyon meglepte, és felidegesítette Niall Horant egy tévéinterjú során. Arról kérdezték Harryt és Niallt, hogy van e barátnőjük. Harry és Niall is egyértelmű nemmel válaszolt, de néhány másodperccel később Harry ezt mondta: „Niall már egy ideje Sophia hercegnővel randizik.” Ezen mondat hallatán mindenki meglepődött, legjobban Niall Horan. Az interjú további részében a banda ír tagja tőmondatokban válaszolt, de azt megerősítette, hogy tényleg találkozott már néhányszor a hercegnővel. A Királyi Család felől még nem érkezett megerősítés, de valószínűleg amint komolyabbra fordul a helyzet a két fiatal között, meg fogják erősíteni. Azt, hogy az élő adás után mi történt azt senki nem tudja, de az biztos, hogy Niall Horan nem örült annak, hogy Harry világgá kürtölte a hercegnővel való kapcsolatát. Az biztos, hogy a Directionerek nem ellenzik a kapcsolatot, nagy részük kifejezetten örül neki.

A videót az interjúról az alábbi linken megtekinthetik.

A fórumban kifejthetik véleményüket a hercegnő, és a One Direction ír tagja közötti kapcsolatról.

Bejegyezte: Elvira Doutz, 3 perccel ezelőtt

Nagyon dühös lettem, hogy Harry ezt csinálta, hiszen biztos, hogy tudta, hogy még egyáltalán nem vagyunk együtt, és még az se biztos, hogy valaha is együtt leszünk. Dühömben lecsaptam a laptop tetejét, és azonnal a telefonomért nyúltam. Harry megint váratott azzal, hogy felvegye a telefont, de végül felvette.

- Ide figyelj Harry, most hallgass végig. Miért jó ez neked, hogy ezt csinálod? Minden áron tönkre akarod tenni a kapcsolatomat Niallel? – egy pillanatra abbahagytam, és vártam, hogy mondjon valamit.

- Neked is szia! Ha annyira kíváncsi vagy rá, nem akarom tönkretenni a kapcsolatodat Niallel.

- Nem akarod? Ebben biztos vagy? Mert nekem a mai nap eseményeiből az jött le.

- Hidd el, hogy nem akarom tönkretenni a kapcsolatod Niallel. – hallatszott a hangján, hogy ő nem olyan ideges én, sőt, az is lehet, hogy ő egyáltalán nem ideges.

- Akkor miért csinálod ezt? Először küldted azt az sms-t Niall nevében, most pedig elmondtad a sajtónak, hogy randizok Niallel. Miért? Valamilyen okod biztos, hogy van.

- Az igazság az, hogy megbántam, hogy azt mondtam neked, hogy ne találkozzunk többet. – Ez egy kicsit meglepett, és egy kicsit le is nyugtatott.

- Akkor miért nem mondtad el ezt?

- Változtatna ez bármin is?

- Nem hiszem, de korábban lehet, hogy változtatott volna. – Nem mondott semmit, egyszerűen kinyomta.

Sziasztok!

Mint említettem lebetegedtem, így volt időm megírni a fejezetet. Remélem, hogy tetszik, és elnézést, hogy megint ilyen rövid lett, de nem tudtam máshogy befejezni. 

A folytatást nem tudom, hogy mikorra tudom hozni, de igyekszem vele. :)

Puszi,

Nia. 

U.Í.: Köszönöm a 6 rendszeres olvasót. *-*

7. fejezet

 Időhiány

A

 Niallal eltöltött este utáni napok számomra eseménytelenül teltek. Hivatalos vacsorák, jótékonysági események, és rengeteg unalom. A napokban az egyetlen jó dolog az volt, hogy Niallel minden egyes este beszéltem telefonon, ami feldobta az unalmas napokat. Egyre közelebb érzetem magam hozzá, és egyre szorosabb volt a kapcsolatunk. Az egyetlen gond az volt, hogy nem tudtunk összeegyeztetni egy időpontot a találkozáshoz. Amikor ő ért volna rá, akkor nekem volt olyan dolgon, amit nem tudtam halasztani, ha pedig nekem volt egy kis szabadidőm, akkor neki volt előre megbeszélt és lefixált dolga. Egy hét után már izgatottan vártam az este 8 órát, amikor megcsörrent a mobilom, és akár egy órát is képes voltam Niallel beszélgetni. Harry három napon keresztül hívogattam, de nem sikerült elérnem. Vagy foglalt volt, vagy nem vette fel a telefont, vagy pedig üzenetrögzítőre kapcsolt, ahol nem akartam neki üzenetet hagyni, így a sok sikertelen próbálkozás után már nem hívtam fel egyszer sem, elkönyvelve magamban azt, hogy nem akar velem beszélni. Nem egyszer megfordult a fejemben, hogy megkérdezem Nialltől, hogy mi van Harry-vel, de végül egyszer sem tettem.

Éppen a Büszkeség és Balítéletet olvastam, már körülbelül 10. alkalommal, amikor kaptam egy SMS-t.

Szombaton, Te, Én, egy cappuccino és néhány szelet süti. Mit szólsz hozzá? Niall

Mikor elolvastam az üzenetet majd’ ki ugrottam a bőrömből, és amikor elolvastam, még sikítottam is egyet. Tegnap este említettem Niallnek, hogy Június 2.-án lenne egy teljesen szabad napom, amikor nem kell csinálnom semmi kötelezőt, és végre találkozhatnánk, de ő akkor azt mondta, hogy nem ér rá. Már teljesen olyan volt, mintha Niallel évek óta ismernénk egymást, pedig személyesen még csak 2-szer beszélgettünk, bár az alatt a két alkalom alatt rengeteget. Gyorsan bepötyögtem Niallnek a válasz SMS-t.

Nagyon jó ötlet. Mikor, hol? Már nagyon várom. :) <3

Elküldtem Niallnek az SMS-t, majd beírtam a telefonom naptárjába, bár annak az esélye, hogy elfelejtem egyenlő a nullával. Néhány perccel az SMS-em elküldése után megérkezett a válasz is: Délután 2-re érted megyek, és beülünk majd valami kávézóba, a többi pedig meglepi. :) – ez után az üzenet után még legalább 15 SMS-t váltottunk egymással. Még szívesen váltottam volna üzeneteket Niallel, de le kellett mennem a nagyimmal teázni. Nagyon szerettem ezeket a délutáni teázásokat, mivel ilyenkor nagyon jót tudtam beszélgetni a nagymamámmal.

- Ráérnél szombaton? – kérdezte a nagymamám, miközben a heti programjainkról beszélgettünk.

- Miért? Mert igazából már van programom.

- Lesz egy jótékonysági bál afrikai gyerekek megsegítésére, ahol valakinek képviselnie kellene a Királyi Családot.

- Nem mehetne valaki más? Mint már említettem nekem már van programom.

- Mindenkinek más előre lefixált programja van. Mit terveztél szombatra? – kérdezte nagymamám, miután legcsalódottabb arcomat vettem elő.

- Találkoztam volna Niallel.

- Oh. Komolyak a dolgok ezzel a fiúval?

- Nem igazán, mivel alig tudunk találkozni. És most, mikor végre sikerült összeegyeztetnünk egy szabad délutánt közbejön ez a bál. Biztos, hogy nem mehetne valaki más?

- Megpróbálok beszélni édesapádékkal, hogy ők menjenek, de nem ígérek semmit.

- Köszönöm.

- Amúgy a múltkor még nem azzal a göndör hajú énekessel találkoztál? – Na, ezt a kérdést igazán kihagyhatta volna.

- Igen, de csak egyszer elmentünk vacsorázni. De semmi más nem volt. – Ezzel én lezártnak tekintettem a témát, majd megittam a maradék teám.

- Majd szólj, hogy végül mi lesz a szombattal kapcsolatban. – felálltam, majd felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és folytattam tovább a könyvet, bár nem sokat olvastam belőle. Azon gondolkodtam, hogy miért akar a Nagymamám ennyire kicseszni velem. A gondolatmenetemet kopogás, majd ajtónyitás törte meg.

- Jó napot, Hercegnő!

- Szia, Joseph. Gyere be. – mosolyogtam rá, majd ő bejött a szobámba.

- Csak azért jöttem, mert a Királynő azt üzeni, hogy nagyon sajnálja, de neked kell menned szombaton a bálba.

- Oké. Köszönöm. Most légy szíves hagyj egyedül. – mondtam, és Joseph ki is ment a szobámból. Csak ültem az ágyamon, és gondolkoztam. Miért pont most van ez a bál? Miért nem mehet el rá más? Szomorúan törtöltem le egy kósza könnycseppet az arcomról, majd küldtem egy SMS-t Niallnek. Szia! Sajnos mégsem tudok találkozni veled szombaton, mert muszáj elmennem valami hivatalos jótékonysági bálba. Sajnálom. Remélem, hogy azért valahogy sikerül találkoznunk. Puszi: Sophia- Jobban szerettem volna felhívni, de mivel a könnyeimmel küszködtem, inkább az üzenetet választottam. Meglepően hamar kaptam választ. Szinte biztos voltam benne, hogy valami neked közbe fog jönni. N. – Miközben ezt a rövidke kis üzenetet olvastam elkezdtem sírni. Most miért haragszik rám? Ő is mondott már le találkozót velem, és én az teljesen megértettem. Neki most miért kell rám haragudnia? Bámultam ezt az üzenetet, miközben a könnyeim a telefonom képernyőjére hullottak. Egy papír zsebkendővel letöröltem könnyim, majd megírtam Niallnek azt a fejemben megfogalmazódó kérdést, aminek kíváncsi voltam a válaszára. Miért haragszol ezért? – A válasz nem üzenet formájában érkezett. Meglepettem emeltem a telefont a fülemhez.

- Szia! – szóltam bele először én a telefonba.

- Szia! - szólt bele Niall is. - Sajnálom az előbbi üzenetet. Nem én küldtem, hanem Harry. Azt hitte, hogy ez vicces. De remélem, hogy nem haragszol. – Harry?!

Sziasztok!

Bocsi, hogy nem lett olyan hosszú rész, mint amit ígértem, de a tanároknak most jutott eszükbe szinte mindenből dolgozatot íratni, és kiselőadásokat készíttetni, szóval én annak is örülök, hogy most ki tudtam tenni a fejezetet. Jövőhét végénél hamarabb ne nagyon várjatok tőlem friss fejezetet, mert valószínűleg nem lesz, de azért megpróbálok csodát tenni. :) Remélem, hogy azért tetszett a fejezet. :) Várom a visszajelzéseket. :)

Puszi: Nia^^

6. fejezet

6. fejezet

Niall…

Mikor megláttam, hogy ki hív, kicsit összeszorult a gyomrom, de most nem hagytam csörögni, hanem lassan felvettem a telefont, és beleszóltam.

- Halló? – biztos voltam, hogy ki az, de így szóltam bele a telefonba.

- Szia Sophia! Ugye, még nem aludtál? – hallottam Niall boldog hangját a telefonban.

- Nem, még nem.

- Akkor jó. – mikor ezt mondta, szinte láttam magam előtt Niall arcát, ahogyan mosolyog. – Hogy tetszett a koncert?

- Nagyon jó volt, köszönöm, hogy meghívtatok.

- Mi köszönjük, hogy eljöttél. – nevetett bele a telefonba. – Valami baj van? – még jobban összeszorult a gyomrom, és nem tudtam, hogy mit válaszoljak a kérdésre, és nem akartam nagyon bizonytalannak tűnni, így azt válaszoltam, amit a legegyszerűbbnek találtam.

- Nem, nincs semmi. – Nem tetszett, hogy megint hazudtam, vagyis inkább füllentettem neki.

- Akkor jó. Kicsit szomorú a hangod.

- Lehet azért, mert már egy kicsit fáradt vagyok. – próbáltam kicsit vidámabban beszélni, nem sok sikerrel.

- Oh, akkor nem zavarlak sokáig, csak azért hívtalak, hogy megbeszéljük a holnapi vacsorát, amiről tegnap beszéltünk. Akkor rá érsz holnap este? – Na, pont erről az egyről nem akartam beszélni.

- Igen, ráérek.

- Úgy jó neked, ha olyan este 7 körül érted megyek?

- Aha, jó. Hová megyünk?

- Az titok, de nem nyilvános helyre, nyugi. – ismét hallottam a hangján, hogy mennyire boldog, és ettől nekem is egy kicsit jobb kedvem lett.

- Szeretem a meglepetéseket. – kuncogtam.

- Annak örülök. Nem is zavarlak tovább. Aludj jól, és akkor holnap 6-kor találkozunk.

- Te is aludj jól, Niall. És ne késs! Szia! Jó éjt!

- Nem fogok. Jó éjt! – mondta, majd letette a telefont, én pedig megpróbáltam aludni. Nem sok sikerrel. Nagyon sokáig forgolódtam, mire sikerült elaludnom.

***

Reggel fél kilenckor keltem, de nagyon kialvatlan voltam. Felöltöztem, megreggeliztem, és tulajdonképpen semmit nem csináltam, egészen fél 6-ig, amikor elkezdtem készülődni az estére. Lezuhanyoztam, hajat vasaltam, felöltöztem, és enyhén kisminkeltem magam. Hamar készen lettem, így még egy negyed órát ücsörögtem a szobámban. Kicsit szorongtam a vacsora miatt. Vagyis még abba sem voltam biztos, hogy ez egy vacsora lesz. Niall semmit nem mondott, csak azt, hogy nem nyilvános helyre. Mindig is szerettem a meglepetéseket, de mint mindig, most is elfogott a kíváncsiság, és az izgalom, hogy vajon hová mehetünk. Hét óra előtt lesétáltam a hallba, és ott vártam tovább, mivel tudtam, hogy itt tudom meg a leghamarabb, ha Niall megérkezik. Igazam is lett. A szőke fiú néhány perccel hét óra után érkezett meg.

- Szia! - köszöntöttem, és adtam neki két puszit is.

- Szia! Indulhatunk? – Látszott rajta, hogy a két apró üdvözlő puszim egy kicsit meglepte.

- Persze. De elmondanád végre, hogy hová megyünk?

- Nem. Azt mondtad, hogy szereted a meglepetéseket. – mosolygott rám, majd beültünk a kocsijába.

- Igen, azt mondtam, hogy szeretem a meglepetéseket, de azt egy szóval sem, hogy türelmes ember vagyok. – Ezen mind a ketten jót nevettünk.

- Már nem kell sokat várni, és megtudod. – Igaza is lett. Körülbelül 12 percnyi autókázás után megérkeztünk egy nagyobb ház elé. Pontosan nem tudom, hogy hol lehetünk, mivel útközben végig Niallal beszélgettem. Meglepetésként ért, hogy Joseph nem lóg a nyakamon, pedig tudja, hogy eljöttem otthonról. Niallal bementünk a házba. A hallból tovább mentünk a nappaliba, ahol az asztalon volt egy kistálka perec, egy üveg kóla, és két pohár. Leültünk a kanapéra, és beszélgetni kezdtünk.

- Egyedül laksz itt? – kíváncsiskodtam, ami látszólag őt egyáltalán nem zavarta.

- Nem, Louis-val, Zaynnel, Harry-vel és Liam-mel.

- Nem is tudtam, hogy együtt laktok.

- Még csak egy hónapja költöztünk ide, és nem is vertük nagydobra, nem sokan tudnak róla, hogy itt lakunk. Szerencsére.

- Miért mondtad azt, hogy szerencsére?

- Tudod, a rajongók néha elég elvetemültek tudnak lenni. Ha megtudják a címet, állandóan itt lennének a környéken.

- Így már értem. – mosolyogtam, majd Niall elmesélt néhány vicces, kicsit ciki sztorit, ami a bandában történt vele. Ahogy leszűrtekből a legtöbb tréfát Louis kezdi el, és a többiek előszeretettel folytatják. Rengeteget röhögtünk, beszélgettünk, Niall rendelt egy pizzát, és megnéztünk egy filmet is. Hogy miről szólt, azt nem igazán tudom, mivel a film közben is beszélgettünk. Éppen indulni akartam, amikor megérkezett a One Direction további 4 tagja. Ők is leültek a kanapéra, és velük is beszélgettem egy keveset. Harry nem volt éppen jó hangulatában. Nem szólt egy szót se, csak bámult maga elé. Látni lehetett rajta, hogy valami baja van, amit nem csak én, de a többiek is észrevettek rajta.

- Mi a baj Harry? – kérdezte Liam, amikor már nagyon feltűnő volt, hogy Harry nem szól egy szót sem.

- Semmi. – Biztos voltam benne, hogy ez a válasz nem igaz, sőt, még azt is gondoltam, hogy mi lehet a baja. Az ott töltött időm hátralévő részében csak ezen járt az agyam. Vajon Harrynek az a baja, hogy én ma Niallal voltam? Vagy valami más? Vajon megbánta azt, hogy tegnap azt mondta, hogy felejtsem ez a tegnapelőtti randinkat? Nem tudtam, hogy mi a jobb. Az, ha ezek miatt az indokok miatt szomorú, vagy ha más okok miatt.

Már majdnem hajnali egy óra volt, amikor a szobám ajtajában elbúcsúztam Nialltől.

- Köszönöm, hogy eljöttél hozzánk. – mondta Niall.

- Én köszönöm a meghívást. Majd valamikor a közel jövőben megismételhetnénk. – mondtam, amitől Niallnak felcsillant a szeme, nagyon örült neki.

- Persze, majd megbeszéljük. Jó éjt Sophia!

- Jó éjt Niall! – mondtam, megöleltem, majd néztem, ahogy végigsétál a festményekkel teli, díszes folyosón.

Sziasztok!
Itt a friss fejezet. Remélem, hogy mindenkinek tetszett, bár én a végével nem vagyok teljesen megelégedve, de nem akartam nagyon hosszúra írni. Szóval az izgalmak majd jönnek a következő részben. ;) Amint sikerül megírnom,akkor hozom a folytatást.. :)
Puszi,
Nia. ^^ 

5. fejezet

5. fejezet

A koncert, és ami utána történt.

Másnap reggel vidáman keltem fel, hiszen tudtam, hogy este 1D koncertre megyek, amit már nagyon vártam. Felöltöztem, majd lementem és megreggeliztem a nagymamám társaságában. Nagyon szerettem vele beszélgetni, hiszen tudtam, hogy benne 100%-ig megbízhatok, és nagyon jó tanácsokat is tud adni.

Reggeli után nem sokkal indultunk is a gyermekkórházba, ahol nagyon sok kisgyerekkel beszélgettem. Nagyon megható volt, hogy mindegyikőjükből sugárzott a boldogság, még annak ellenére is, hogy nagyon betegek.

Délután kettőre értem haza, így egyenesen ebédelni mentem, majd fel a szobámba. Tudtam, hogy még van egy kis időm, így elkezdtem olvasni Nicholas Sparks: A leghosszabb út című könyvét. Nem tudom, hogy miért, de nagyon szerettem a könyveit. Már elég régóta olvastam, amikor csörgött a telefonom. Először elkezdtem örülni, mikor megláttam, hogy a Niall Horan név villog a kijelzőn, de az öröm hamar aggodalomba is csapott át, hiszen neki is ígértem egy találkát, és a tegnap esti Harry randi után már nem voltam benne annyira biztos, hogy vele is el kéne mennem valahová. Nem akarom, hogy miattam esetleg összevesszenek, és szétmenjen a banda, és még a Directionerek is megutáljanak. Végül hagytam csörögni a telefonom, és folytattam az olvasást. Niall 3-szor hívott, de én mind háromszor csak a csengőhangomra, a Linkin Park-Burn it down című számára koncentráltam, és olvastam tovább a könyvet.

Hat órakor kezdtem el készülődni a koncertre. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, felöltöztem, és halványan kisminkeltem magam, majd elindultam Joseph-fel a Wembley Arénába. Mikor bementünk már rengetegen voltak, pedig még csak a VIP vendégek voltak bent. Teljesen elmélyültem a gondolataimban, hogy vajon mi fog történni, amikor találkozni fogok Harryvel. Mindenféle gondolat cikázott a fejemben, és ugyan nem akartam még magamnak sem beismerni, és csak egy csók volt az egész, de megbántam, azt, ami tegnap este történet. Nem tudtam, hogy miért éreztem ezt, de ez az igazság. Mire észbe kaptam, már megtelt az egész aréna, majd elkezdődött a koncert. Először egy kisfilmet vetítettek le, de már ez alatt is mindenki sikoltozott, ugrált, és volt olyan, aki még sírni is elkezdett körülöttem, de én nem tettem ezt. Soha nem voltam, az a típus, aki sikongat, és majd’ elájul, amikor meglátja kedvencét. Én inkább csak csendben, mosolyogva figyeltem az eseményeket. Amikor megjelentek a fiúk, szinte felrobbant a hangzavartól a hely. Az egész koncert alatt eufórikus hangulatban voltam. Amikor az What Makes You Beautiful következett, mindenki a fiúkkal üvöltötte a dal refrénjét, még én is. Mindenki azt hitte, hogy ez lesz az utolsó szám, de nagy meglepetésünkre egy nagyon rövid szünet után még a fiúk visszajöttek egy dalra. Abban a rövidke kis szünetben kaptam egy SMS-t Harrytől.

Találkozunk a koncert után? Valamit meg kell beszélnünk. Harry

Döbbentem olvastam el az üzenetet, és válaszoltam rá.

Aha. Hol?- küldtem el rövid válaszom, majd Joseph-fel, és egy másik testőrrel - akiről azt sem tudtam, hogy ott van-, verekedtem át magam a tömegen, ami velük, valljuk be, nagyon könnyű volt.

- Még nem megyünk haza. –válaszként, csak kérdően néztek rám. – Még találkozom valakivel. – válaszoltam a fel nem tett kérdésekre.

Kicsit félve néztem meg az újabb SMS-t Harrytől.

Lehetne nálad? Majd mindent elmondok. – írta Harry.

Persze. Várlak. :) – válaszoltam az üzenetre.

- Mégis csak megyünk haza. – mondtam, majd 30 perc múlva már otthon is voltam, és fent ücsörögtem a szobámban Harryre várva. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet olyan sürgős, amit most azonnal meg kell beszélnünk. Amíg Harryre vártam, folytattam a könyvet, amit délelőtt elkezdtem, így az idő nagyon hamar elment. Észre sem vettem, Harry Styles már ott volt a szobám ajtajában.

- Szia! Bocsi, a késői zavarásért. – Hát az tény, hogy már elég késő volt, de egyáltalán nem zavart.

- Semmi gond, gyere be! – Percről percre egyre több volt bennem a kíváncsiság, hogy vajon mit akarhat velem ilyen sürgősen megbeszélni. Leültünk a kanapéra, és Harry szinte azonnal elkezdett beszélni.

- Szóval, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem. Nagyon örültem, hogy tegnap este eljöttél velem vacsorázni, és biztos voltam benne, hogy te is így voltál vele. – kicsit megijesztett az arckifejezése, miközben beszélt, egyáltalán nem látszott boldognak. – Azt hittem, hogy lehet köztünk valami, akár több is, mint barátság, de ma Niall egész nap arról beszélt, hogy mennyire örül annak, hogy elhívott randizni, és te igent mondtál. Nem tudom, hogy ezt mikor tetted, de nem akarom, hogy ebből bármi baj legyen ebből a bandában, ezért azt, ami kettőnk között van, vagy ami ki alakulna, azt hagyjuk egy kicsit.– le voltam fagyva. nem tudtam ezt mire vélni. – Bocsáss meg. Nem zavarlak tovább. Szia! – mondta, felállt, és kiment. Teljesen úgy éreztem magam, mintha az egész egy zavaros álom lenne. Nem értettem, hogy Harry mit akart ezzel mondani. Felejtsem el a tegnap estét, és randizzak Niall-el? Ezt akarta volna mondani? Nem tudom, hogy mit érzek. Teljesen kiborít ez az egész, és mostanra már nagyon megbántam, hogy mind a kettőjüknek igent mondtam a randikra. Valahogy éreztem, hogy ez lesz belőle. Nem akartam továbbra is csak ücsörögni, így elmentem lezuhanyozni. Rengeteget gondolkoztam, miközben folyattam magamra a jéghideg vizet.

Lehet, hogy túlreagálom a dolgokat. Még semmi nem történt Harryvel és velem, csak elmentünk egyszer randizni, beszélgettünk, és ő az este végén megcsókolt. Ha ő nem teszi, nekem ez még csak meg sem fordult volna a fejemben. Zuhanyzás után felvettem egy hálóinget, majd bebújtam az ágyamba. Mikor már majdnem aludtam, akkor csörrent meg a telefonom.

Tudom, hogy rövid lett, és azt is tudom, hogy megint sokat kellett rá várni, de a következő fejezet már a fejemben szinte teljesen megfogalmazódott, már csak meg kell írnom. Szóval ha meg van a 2 komi, és a 6 pipa, hamarabb jön a következő fejezet.

Puszi, Nia