5. fejezet

5. fejezet

A koncert, és ami utána történt.

Másnap reggel vidáman keltem fel, hiszen tudtam, hogy este 1D koncertre megyek, amit már nagyon vártam. Felöltöztem, majd lementem és megreggeliztem a nagymamám társaságában. Nagyon szerettem vele beszélgetni, hiszen tudtam, hogy benne 100%-ig megbízhatok, és nagyon jó tanácsokat is tud adni.

Reggeli után nem sokkal indultunk is a gyermekkórházba, ahol nagyon sok kisgyerekkel beszélgettem. Nagyon megható volt, hogy mindegyikőjükből sugárzott a boldogság, még annak ellenére is, hogy nagyon betegek.

Délután kettőre értem haza, így egyenesen ebédelni mentem, majd fel a szobámba. Tudtam, hogy még van egy kis időm, így elkezdtem olvasni Nicholas Sparks: A leghosszabb út című könyvét. Nem tudom, hogy miért, de nagyon szerettem a könyveit. Már elég régóta olvastam, amikor csörgött a telefonom. Először elkezdtem örülni, mikor megláttam, hogy a Niall Horan név villog a kijelzőn, de az öröm hamar aggodalomba is csapott át, hiszen neki is ígértem egy találkát, és a tegnap esti Harry randi után már nem voltam benne annyira biztos, hogy vele is el kéne mennem valahová. Nem akarom, hogy miattam esetleg összevesszenek, és szétmenjen a banda, és még a Directionerek is megutáljanak. Végül hagytam csörögni a telefonom, és folytattam az olvasást. Niall 3-szor hívott, de én mind háromszor csak a csengőhangomra, a Linkin Park-Burn it down című számára koncentráltam, és olvastam tovább a könyvet.

Hat órakor kezdtem el készülődni a koncertre. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, felöltöztem, és halványan kisminkeltem magam, majd elindultam Joseph-fel a Wembley Arénába. Mikor bementünk már rengetegen voltak, pedig még csak a VIP vendégek voltak bent. Teljesen elmélyültem a gondolataimban, hogy vajon mi fog történni, amikor találkozni fogok Harryvel. Mindenféle gondolat cikázott a fejemben, és ugyan nem akartam még magamnak sem beismerni, és csak egy csók volt az egész, de megbántam, azt, ami tegnap este történet. Nem tudtam, hogy miért éreztem ezt, de ez az igazság. Mire észbe kaptam, már megtelt az egész aréna, majd elkezdődött a koncert. Először egy kisfilmet vetítettek le, de már ez alatt is mindenki sikoltozott, ugrált, és volt olyan, aki még sírni is elkezdett körülöttem, de én nem tettem ezt. Soha nem voltam, az a típus, aki sikongat, és majd’ elájul, amikor meglátja kedvencét. Én inkább csak csendben, mosolyogva figyeltem az eseményeket. Amikor megjelentek a fiúk, szinte felrobbant a hangzavartól a hely. Az egész koncert alatt eufórikus hangulatban voltam. Amikor az What Makes You Beautiful következett, mindenki a fiúkkal üvöltötte a dal refrénjét, még én is. Mindenki azt hitte, hogy ez lesz az utolsó szám, de nagy meglepetésünkre egy nagyon rövid szünet után még a fiúk visszajöttek egy dalra. Abban a rövidke kis szünetben kaptam egy SMS-t Harrytől.

Találkozunk a koncert után? Valamit meg kell beszélnünk. Harry

Döbbentem olvastam el az üzenetet, és válaszoltam rá.

Aha. Hol?- küldtem el rövid válaszom, majd Joseph-fel, és egy másik testőrrel - akiről azt sem tudtam, hogy ott van-, verekedtem át magam a tömegen, ami velük, valljuk be, nagyon könnyű volt.

- Még nem megyünk haza. –válaszként, csak kérdően néztek rám. – Még találkozom valakivel. – válaszoltam a fel nem tett kérdésekre.

Kicsit félve néztem meg az újabb SMS-t Harrytől.

Lehetne nálad? Majd mindent elmondok. – írta Harry.

Persze. Várlak. :) – válaszoltam az üzenetre.

- Mégis csak megyünk haza. – mondtam, majd 30 perc múlva már otthon is voltam, és fent ücsörögtem a szobámban Harryre várva. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet olyan sürgős, amit most azonnal meg kell beszélnünk. Amíg Harryre vártam, folytattam a könyvet, amit délelőtt elkezdtem, így az idő nagyon hamar elment. Észre sem vettem, Harry Styles már ott volt a szobám ajtajában.

- Szia! Bocsi, a késői zavarásért. – Hát az tény, hogy már elég késő volt, de egyáltalán nem zavart.

- Semmi gond, gyere be! – Percről percre egyre több volt bennem a kíváncsiság, hogy vajon mit akarhat velem ilyen sürgősen megbeszélni. Leültünk a kanapéra, és Harry szinte azonnal elkezdett beszélni.

- Szóval, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem. Nagyon örültem, hogy tegnap este eljöttél velem vacsorázni, és biztos voltam benne, hogy te is így voltál vele. – kicsit megijesztett az arckifejezése, miközben beszélt, egyáltalán nem látszott boldognak. – Azt hittem, hogy lehet köztünk valami, akár több is, mint barátság, de ma Niall egész nap arról beszélt, hogy mennyire örül annak, hogy elhívott randizni, és te igent mondtál. Nem tudom, hogy ezt mikor tetted, de nem akarom, hogy ebből bármi baj legyen ebből a bandában, ezért azt, ami kettőnk között van, vagy ami ki alakulna, azt hagyjuk egy kicsit.– le voltam fagyva. nem tudtam ezt mire vélni. – Bocsáss meg. Nem zavarlak tovább. Szia! – mondta, felállt, és kiment. Teljesen úgy éreztem magam, mintha az egész egy zavaros álom lenne. Nem értettem, hogy Harry mit akart ezzel mondani. Felejtsem el a tegnap estét, és randizzak Niall-el? Ezt akarta volna mondani? Nem tudom, hogy mit érzek. Teljesen kiborít ez az egész, és mostanra már nagyon megbántam, hogy mind a kettőjüknek igent mondtam a randikra. Valahogy éreztem, hogy ez lesz belőle. Nem akartam továbbra is csak ücsörögni, így elmentem lezuhanyozni. Rengeteget gondolkoztam, miközben folyattam magamra a jéghideg vizet.

Lehet, hogy túlreagálom a dolgokat. Még semmi nem történt Harryvel és velem, csak elmentünk egyszer randizni, beszélgettünk, és ő az este végén megcsókolt. Ha ő nem teszi, nekem ez még csak meg sem fordult volna a fejemben. Zuhanyzás után felvettem egy hálóinget, majd bebújtam az ágyamba. Mikor már majdnem aludtam, akkor csörrent meg a telefonom.

Tudom, hogy rövid lett, és azt is tudom, hogy megint sokat kellett rá várni, de a következő fejezet már a fejemben szinte teljesen megfogalmazódott, már csak meg kell írnom. Szóval ha meg van a 2 komi, és a 6 pipa, hamarabb jön a következő fejezet.

Puszi, Nia