Tehát
Nem igazán törődtem azzal, hogy Harry ismét rám csapta a telefont. Bár
amiket mondott, az egyszerűen nem akart kimenni a fejemből. „Az az igazság, hogy megbántam, hogy azt
mondtam neked, hogy ne találkozzunk többet.” Többször is lepörgettem
magamban ezt a mondatot, de nem tudtam mire vélni, bár az biztos, hogy akkor
sem változtatott volna semmin, ha ezt hamarabb elmondja. Bár ki tudja. Már nem
volt kedvem semmihez, így lefeküdtem aludni.
Reggel kialvatlanul ébredtem, mivel az éjszaka többször is felébredtem,
és sokáig nem tudtam visszaaludni. Nagy nehezen kimásztam az ágyból,
felöltöztem, megreggeliztem, és nem tudtam, hogy mit csináljak. Hívjam-e fel
Niallt, vagy ne. Miközben az ágyamon feküdtem, bámultam a plafont és
gondolkoztam, Brigitta, a szobalányom kopogtatott be, hogy menjek, mert a
nagymamám beszélni szeretne velem. Valahogy sejtettem, hogy miről.
- Jó reggelt!- üdvözöltem, miközben leültem a kanapéra vele szembe.
- Jó reggelt, Sophia! Gondolom sejted, hogy miért volt ilyen fontos,
hogy most beszéljünk. A telefon állandóan csörög, és az újságírók a Te
válaszodat várják a Niall Horanhoz fűződő kapcsolatodról.
- Hát nem tudok nekik többet mondani, mint amennyit Harry tegnap
elmondott abban az interjúban. – mondtam dühösen, majd fogtam magam, és szó
nélkül visszamentem a szobámba, majd felhívtam Niallt.
- Szia! – vette fel a telefont alig 3 csengés után.
- Szia! A nagymamám zaklat, mert a sajtó tőlem is vár valami
nyilatkozatot, vagy valamit, de nekem fogalmam sincs, hogy mit mondjak. –
hadartam el neki gyorsan.
- Gyere át, és megbeszéljük.
- Harry otthon van? – Nem akarok akkor elmenni hozzájuk, ha igen.
- Nem, csak én vagyok itthon. Már én is hívni akartalak, hogy gyere át.
- Oké, akkor fél óra múlva ott leszek.
- Várlak. Szia!
- Szia!
Felhívtam Josephet, hogy készüljön, mert 20 perc múlva indulunk. Elég
kíváncsi volt, hogy hová, de nem mondtam el neki, mivel ő valószínűleg tovább
adta volna, és akkor a nagymamám is megtudta volna, amit nem akartam. Gyorsan felöltöztem,
egyszerűen összefogtam a hajam, majd már Joseph-fel úton is voltam a 1D
rezidencia felé. Szerencsére hamar odaértünk. Alig csengettem be az ajtón,
máris ajtót nyitottak nekem, de nem az, akire számítottam. Megdermedve álltam
az ajtóban, és vártam, hogy megtörténjen a csoda, és az előttem álló személy
helyett egy másik ember álljon ott. De erre várhattam volna órákig, akkor sem
történhetett volna meg, így inkább arra vártam, hogy az ajtóban álló szóljon
valamit, amit rövid bámulás után meg is tett.
- Szia Sophia, gyere be!- mondta Harry, majd félreállt az ajtóból.
- Szia! Niall itthon van? Amúgy azt mondta, hogy nincs itt senki rajta
kívül, de úgy látszik, hogy tévedett. – mondtam kicsit gúnyosan, miközben
Harryvel besétáltunk a hatalmas ház nappalijába.
- Igen, itthon van, csak éppen telefonál, és tényleg nem voltam itthon,
most jöttem haza körülbelül 5 perce, szóval nem hazudott, nehogy ezért
hibáztasd őt, vagy valami.
- Nem akartam hibáztatni egyáltalán. – mondtam, majd bekövetkezett a
kínos csend, egészen addig, ameddig Niall le nem jött hozzánk, vagyis inkább
hozzám, az emeletről.
- Sziasztok! – köszönt nekünk. Ő egyáltalán nem volt feszült, nagyon
vidámnak látszott.
- Nekem vissza kell mennem, csak a telefonomért ugrottam haza, szóval
megyek is. Sziasztok! – makogott Harry össze-vissza, majd elment.
- Nem tudom, hogy miért mondta el Harry, még nem sikerült megbeszélnem
vele. Mostanában nagyon magába van fordulva, alig beszélget velünk, és nem
tudjuk, hogy mi lehet a baja. – Sajnos,
én tudom. –válaszoltam Niallnek magamban.
- És szerinted én mit mondjak mindenkinek?- tereltem el a témát
Harryről.
- Az igazat. Szerintem nincs ezen mit túlvariálni. Elmondod, hogy
barátok vagyunk, és hogy randiztunk néhányszor, és semmi több. Fölösleges
letagadni, mert Harry mondta el, és fölösleges hazudni is, mert abból csak
nagyobb bonyodalmak lehetnének.
- Teljesen igazad van.
- Éhes vagy? Rendeljünk egy pizzát? - kérdezte Niall lezárva az előző
témát.
- Aha, rendelhetünk. – mondtam. Már attól jobb kedvem lett, hogy láttam
azt, hogy Niall milyen vidám. Egész délután beszélgettünk, nevetgéltünk.
Próbált megtanítani gitározni is, de nem igazán sikerült neki, mivel elég béna
voltam. Délután négy körül ért haza Liam és Zayn, és még velük is beszélgettem
egy kicsit, majd elindultam haza.
- Örülök, hogy eljöttél. – mondta Niall, miközben már 5 perce a bejárati
ajtóban ácsorogtunk.
- Én örülök, hogy áthívtál. – mosolyogtam. Néhány másodpercig egymás
szemébe meredtünk, arcunk egyre közelebb kerül egymáshoz. Epekedve vártam, hogy
megcsókoljon, de sajnos egy apró szándékos köhögés megszakította a romantikus
pillanatot. Mikor megfordultam éreztem, hogy a vér az arcomba szalad, mivel
Harry állt néhány lépéssel mögöttünk. Niall mosolygott, és egyáltalán nem
érezte zavarban magát, ellentétben Harry-vel és velem. Nem akartam tovább ebben
a kínos helyzetben maradni, így elköszöntem Nialltől, úgy, hogy adtam neki egy
apró puszit az arcára, majd mormoltam egy apró sziát Harrynek majd odamentem a
kocsihoz, ahol már Joseph várt rám.
- Na, kezdhet mesélni, hogy mi is van most pontosan maga és az énekes
fiúk között. – kérdezte Joseph, mikor már beültünk a kocsiba, és elindultunk
vissza a palotába.
- Őszintén? Én magam sem tudom. Harry viselkedése rejtély, hogy miért
ilyen, bár én sejtem, de ezt inkább most ne részletezzük. Niallel jól
megvagyunk, már nagyon jól megismertük egymást, csak nagyon keveset tudunk
találkozni. Harry is szimpatikus, de mint már említettem nagyon furán
viselkedik mostanság. Tegnap este azt mondta, hogy megbánta azt, hogy lerázott,
ami szerintem valami olyasmit jelenthet, hogy még mindig akar tőlem valamit. De
nem vagyok benne biztos, hogy ezt tényleg így értette-e, vagy valahogy máshogy,
mivel már egyáltalán nem tudok rajta kiigazodni.
- Ha nem lenne Niall előröl kezdene mindent Harryvel? – egy kicsit elgondolkodtam
ezen a kérdésen.
- Ha nem lenne Niall, akkor Harry eleve nem mondta volna azt, hogy
felejtsük el azt az egyetlen randinkat és a csókot. – gondolkodtam hangosan.
- Tehát? – kérdezte Joseph, miután néhány pillanatig elhallgattam.
- Tehát előröl kezdenék mindent Harryvel.
Sziasztok!
Remélem tetszett a fejezet, bocsi, hogy ilyen sokat kellett rá várni.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a díjakért, a most már 8 rendszeres olvasóért, és a pipákért és komikért, nagyon jól esnek. :)
Puszi,
Nia.
