Prológus

Sziasztok!
Meghoztam az új történetem bevezetését. Kíváncsi vagyok rá, hogy lenne-e igény a folytatásra, mert ha nincs, akkor nem ézem értelmét folytatni. :)
Jó olvasást! :)
Puszi: Nia

Prológus

Reggel fáradtan másztam ki az ágyból. Megreggeliztem, majd bevonultam a fürdőszobába. Az ajtót nem zártam be, mivel ismét egyedül vagyok itthon, de ezt már kezdem teljesen megszokni. Egyedüli gyerek vagyok, az édesanyám még csecsemőkoromban elhagyott. Apa azt mondta, hogy még nem volt felkészülve az anyaságra, ezért ment el. Édesapámmal élek egy kis kertes házban London egyik külvárosi részében. A nagymamám mindig azt mondogatja, hogy nagyon hasonlítok anyámra, de én ezt se megerősíteni, se cáfolni nem tudom, ugyanis soha, egyetlen egy képet sem láttam róla. Mikor belenézek, a tükörbe sokszor gondolkodok azon, hogy vajon hogyan is néz ki, és most is ugyan így tettem. Hosszú, sötétbarna, hullámos hajam kicsit kócosan omlik a vállaimra. Kékeszöld szemeim alatt halvány karikák vannak az álmosságtól, mivel éjszaka ismét csak forgolódtam, és nagyon nehezen tudtam elaludni. Hideg vízzel megmostam az arcom, hátha attól egy kicsit éberebb leszek, majd fogat mostam, és korrektorral elfedtem apró bőrhibáimat. Szerencsére nem voltam olyan pattanásos, mint korombeli társaim többsége, így nem kentem magamra egy kiló sminket, csak éppen annyit amennyire szükségem van. A korrektoron kívül csak nagyon szolidan, egy kis szempillaspirált használtam. A fürdőszabában eltöltött idő után kinyitottam a szekrényem. Nem gondolkoztam sokat azon, hogy mit vegyek fel. Kivettem egy egyszerű kék felsőt, és egy farmert a szekrényből, majd felöltöztem. Minden reggel direkt úgy indultam el az iskolába, hogy éppen hogy beérjek csengetésre. Nem szerettem órák előtt a termekben lenni, mert az osztálytársaim akkor valószínűleg szekáltak volna valamivel. 30-an vagyunk az osztályba, ezek közül csak egy fiúval vagyok jóba, akit ugyan úgy kirekesztettek, mint engem, bár nem ugyan olyan okok miatt. Engem azért, mert később érkeztem az osztályba, és nem fogadott be senki a baráti körébe, Tomit kivéve, akit azért nem fogadtak be, mert buzi. Ő azonnal elkezdett velem barátkozni, amikor mindenki elutasított, és nagyon jó barátok lettünk. Megtanultuk, hogy ne figyeljünk az osztálytársainkra, és így tökéletesen meg vagyunk ketten, mint a szürke kisegerek az iskola további 700 tanulója mellett. Néha szoktak rólunk pletykálni, de már azokról sem veszünk tudomást.

Ebédidőben Tomival ültem az ebédlő egy kis eldugott zugában, és mint általában minden féléről beszélgettünk, amikor felhozta a koncertet.
- Jut eszembe. A One Directionnak koncertje lesz egy hónap múlva, és én nagyon szeretnék elmenni, de nem akarok egyedül. Tudom, hogy nem igazán szereted őket, de ez csak egy koncert. Eljönnél velem? – Igaz, tényleg nem szeretem a 1D-t, de Tomi már a kezdetektől imádja őket.
- Ha nagyon muszáj elmegyek. – mosolyogtam rá, mert akkor még nem tudtam, hogy ez a koncert mennyire meg fogja változtatni az életem. 

14. fejezet (Befejező rész)

Sziasztok!

Hát itt van, megérkezett a befejező rész. :) Remélem, hogy tetszik. Nagyon örülnék néhány véleménynek. :)) Miel a szavazás nem igazán működott, mert valami baj volt vele, úgy döntöttem, hogy a másik történet ezzel lesz kapcsolatos, és a fejezet végén a Harry szemszögöt már nevezhetjük az új történet bevezetőjének. :)

Remélem mindenki elégedett a befejezéssel. :)

Jó olvasást!

Puszi: Nia

Happy end?

Már eltelt két év azóta, hogy a Niall belecsöppent az életembe. Voltak bonyodalmak, de ezeket már mindenki kezdi elfelejteni. Nagyon sok olyan dolog van, amire szívesen visszaemlékszem az elmúlt két évből, de van olyan is, amire egyáltalán nem szeretek visszagondolni. Az egyik ilyen esemény a 18. születésnapom, és az utána lévő időszak, amikor nem találkozhattam Niallel. Legalábbis nem lett volna szabad, de hála Josephnek ritkán, de azért tudtunk találkozni, és helyrehozhattuk a kapcsolatunkat, és ez idő alatt Harryvel is jó barátságba kerültem. Körülbelül 3 hónappal a 18. születésnapom után történt, hogy apám közölte velem, tudja, hogy találkozgatok Niallel. Először azt hittem, hogy még jobban meg fogja tiltani azt, hogy találkozzunk, de szerencsére ez nem így történt, sőt, azt is mondta, hogy ha tényleg ennyire szeretem Őt, akkor neki nincs a kapcsolatunk ellen kifogása. Kicsit meg voltam lepődve, hogy ha így gondolja, akkor eddig miért tiltotta, amire annyi volt a válasz, hogy kíváncsi volt rá, hogy mennyit „merek kockáztatni egy fiúért”. Szóval szerencsére nyilvánosan is találkozhattam Niallel, és két héten belül már hivatalosan is egy pár voltunk.

2013. május 7.-e életem egyik legszebb napja. Az egész nap szinte teljesen rutinszerűen telt, egészen délután 4-ig, amikor Niall felhívott, hogy visszajött Londonba, és este elmegyünk valahová, de azt nem mondta el, hogy hova. Nagyon vártam az estét. Kíváncsi voltam, hogy vajon miért nem mondja el, hogy hová megyünk. Egyszerűen öltöztem fel, nem túl elegánsan. Egy ujjatlan felső, egyszerű nadrág. A hajamat kivasaltam, és leengedve hagytam, majd egy nagyon halvány sminket tettem fel.  Mikor Niall megérkezett azonnal elkezdtem faggatni.

- Hova megyünk?

- Meglepetés, de azt elmondom, hogy az egyik kedvenc helyedre. – Ezzel nem sokat segített, mivel elég sok kedvenc helyem van Londonban. Amikor megláttam a Big Bent, majd a háttérben a London Eyet már szinte azonnal tudtam, hogy merre tartunk, és tényleg ez volt az egyik legkedvencebb helyem Londonban.

- London Eye? – kérdeztem Niallt.

- Talán. - mondta, és a mosolyából szinte azonnal tudtam, hogy igazam van.

Amikor kiszálltunk a kocsiból azonnal elindultunk az óriáskerék felé. Beszálltunk, és csendben, kézen fogva néztük Londont. Nagyon meglepett, hogy mindössze ketten voltunk a kabinban, mivel lent rengetegen álltak sorba, de szerencsére mi azt megúsztuk. Szerintem Niall egy kicsit idege volt, és akkor még egyáltalán nem sejtettem, hogy miért. Mikor legfelül voltunk szinte teljesen elállt a lélegzetem. Mikor lenéztem láttam, hogy valamiből a Temzére ki volt rakva egy szív, amibe a „Hozzám jössz?” felirat volt írva. Csak akkor jöttem rá, hogy ez nekem szól, amikor Niall letérdelt mellém, és elővett egy apró dobozt a zsebéből. A szívem hevesebben kezdett verni.

- Sophia, hozzám jössz feleségül?

Sophia esküvői ruhája

- Igen. – mondtam, majd néhány könnycseppet is eleresztettem, majd megöltem, és megcsókoltam.

Kicsit aggódtam a miatt, hogy mit fog ehhez szólni apám, de mint később kiderült ő már tudott róla.

Körülbelül egy hónapot vártunk a hivatalos bejelentéssel. Fogalmazhatok úgy, hogy mindenki hatalmas szenzációként fogadta. Az esküvő dátumát 2014. április 5.-ére tettük. Nekem az esküvő megszervezése mindössze annyiból állt, hogy kiválasztom a díszítéshez a virágokat, és a színeket. A legizgalmasabb része a ruhám kiválasztása volt. Már nem is tudom, hogy hány ruhát próbáltam fel, mire megtaláltam a tökéletes ruhát.

2014. április 5. Az esküvőm napja. Reggel nagyon korán kipattant a szemem, és egész nap rettenetesen izgultam. Délelőtt megérkezett a fodrász, majd a sminkes. Mikor már teljesen készen álltam, elindultunk a templom felé. Mikor kiszálltunk a kocsiból nagy ujjongás kezdődött, én pedig mosolyogva integettem. Elindult a bevonuló zene, én pedig apával karöltve elindultam az oltár felé. Nagyon féltem, hogy elesek, bár szerintem ettől minden menyasszony fél. Mosolyogtam, és próbáltam nem túl idegesnek látszani. Ahogy egyre jobban haladtunk befelé láttam, ahogy Niall háttal áll, csak úgy, ahogy Greg, a bátyja, akit felkért a tanújának. Közép tájt ült Harry, Louis, Zayn és Liam. Mind a négyen rám mosolyogtak, és mai napig nem vagyok benne 100%-ig biztos, de amikor ránéztem Harryre egy apró könnycsepp bújt meg a szeme sarkában, amit gyorsan letörölt.

A ceremónia után jöhetett a hivatalos fotózás, majd a vacsora, és végül a buli. Minden nagyon jól telt, és remekül éreztem magam, és nagyon boldog voltam, és még mindig az vagyok. 2 nap múlva beköltözünk a közös házunkba, amit már nagyon várok. Gyerekeket még egyenlőre nem tervezünk, de van egy nagyon édes kiskutyánk, Poppy. Harryvel sikerült beszélnem négyszemközt, de semmi újat nem tudtam meg. Közölte velem, hogy még mindig szerelmes belém, de megpróbálja magát túltenni rajtam. Azt is mondta, hogy ha nem az egyik legjobb barátja lenne a férjem, már régen elcsábított volna tőle, de attól még elfogadja, hogy én Niallt választottam. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, de remélem, hogy minél hamarabb túlteszi magát rajtam. Összegezve nagyon boldog vagyok, és örülök, hogy így alakult az életem.

- Jössz a következő koncertünkre? – kérdezte Niall miközben a már dobozokkal teli szobámban feküdtünk az ágyon.

- Szeretnéd, hogy menjek? – kérdeztem egy kicsit szemtelen hangnemben.

- Igen, szeretném.  – válaszolt ő is hasonlóan, mint én, majd én elkezdtem halkan nevetni. – Szeretlek! – mondta Niall, majd mélyen a szemembe nézett, és megcsókolt.

- Én is szeretlek!

Harry Styles szemszöge

Louisszal ücsörögtünk a nappalim kanapéján és sört iszogatva beszélgettünk. A fő téma Sophia volt.

- Nem tudom elhinni, hogy Niall elveszi Sophie-t. – panaszkodtam.

- Még mindig szereted, igaz? -  Louis volt az egyetlen, aki tudott a lány iránt érzett szerelmemről.

- Ezt most komolyan kérdezed? Nem tudom, hogy mikorra fogom magam túltenni rajta. Ott volt Taylor, akkor azt hittem, hogy túlteszem magam rajta, de nem. Végig Sophia járt a fejemben.

- Egyszer majd jön egy lány, akiről azonnal tudni fogod, hogy ő az igazi.

- Remélem, hogy igazad van, bár valami ilyesmit éreztem akkor is, amikor azon a napon a pékségben megláttam Sophiát.

- Hát ez szívás. – nevetett Louis.

- Köszi, hogy ennyire megértő vagy.

Amikor Sophia elindult a padok között gyönyörűen festett. Látszott rajta, hogy nagyon boldog. Engem rengeteg érzelem töltött el, és még egy kicsit könnybe is lábadt a szemem, amikor rájöttem, hogy most veszítem el életem szerelmét.