Sziasztok!
Bocsánat, hogy csak most, de nagyon sokat kell tanulnom, és csak este jutok el odáig, hogy leüljek gépezni, és akkor már nem nagyon fog az agyam. A következő fejezetet megpróbálom hamarabb hozni, de a szabályok még mindig érvényesek. 6 pipa, és 2 komment.
Remélem tetszeni fog, bár ez most nem lett olyan hosszú rész.
Jó olvasást!
Nia.
4. fejezet
Vacsora Harry-vel
Miután Joseph elment, én
elkezdtem készülődni. Bementem a gardróbszobámba, és elkezdtem kotorászni a
felsőim között. Legalább 20 percbe is beletelt, mire kiválasztottam egy bordó,
csipkés pántú felsőt. Utána nem volt nehéz kiválasztanom a farmert, a táskát és
a cipőt. (http://www.polyvore.com/cgi/set?id=63200977)
Mielőtt felöltöztem volna megmostam a fogam, és nagyon alap módon kisminkeltem
magam. Szemceruza, szempillaspirál, szájfény. Nem voltam híve az erős
sminkeknek, szinte mindig csak ilyen alap sminkeket csináltam magamnak, nagyon
kevés alakalom volt, amikor tust, és szemhéjfestéket is használtam. Miután
kisminkeltem magam enyhén besütöttem a hajam, majd felöltöztem. Már majdnem
háromnegyed hét volt, amikorra elkészültem, így előszedtem a kedvenc
bőrdzsekim, beledobáltam a táskámba a telefonom, a szempillaspirálom, a
szemceruzám, és a szájfényem, majd elindultam, és lementem a kocsihoz, ahol
találkoztam Joseffel.
- Még itt ígérje meg, hogy
betartja azt, hogy kint marad az étterem előtt. – mondtam, majd miután Joseph
kinyitotta előttem az ajtót, beszálltam a kocsiba.
- Megígérem. – mondta, majd
bezárta az ajtót, beült a kormány mögé, majd elindultunk. Út közben furcsa
bűntudatom támadt azért, hogy ma Harryvel, pénteken pedig nagy valószínűséggel
Niall-lal fogok vacsorázni. Bár egy vacsorának nincs nagy jelentősége, és nem
sok esélyt látok arra, hogy nagy baj legyen abból, hogy mind a kettőjükkel
randizom. Ez még nem jelent semmi komolyat, legalábbis nekem nem. Tulajdon
képen Harryt nem is ismerem, mivel eddig személyesen összesen kétszer
találkoztunk, és nem beszéltünk olyan sokat, szóval ez még egyáltalán nem
komoly, ahogyan Niall-lal is csak egyszer találkoztam, amikor nagyon jót
beszélgettünk.
- Fölösleges felidegesítened
magad Sophia. Nem lesz semmi gond ebből. – motyogtam magamnak, hogy egy kicsit
lenyugodjak. Nem sok időbe telt, hogy
megérkezzünk a pizzériához. Az autó megállt, Joseph pedig kiszállt a kocsiból,
majd kinyitotta nekem az ajtót. Megköszöntem neki a fuvart, majd odamentem
Harryhez, aki a bejárat mellett ácsorgott, és szerintem rám várt. Éppen az
ellenkező irányba nézett, így nem vett észre. Nagy elragadóan nézett ki, mint
mindig.
- Szia! – köszöntem neki,
amikor odaértem közvetlenül mellé.
- Szia! Nagyon csinos vagy ma
este. – üdvözölt Harry mosolyogva, amitől én egy kicsit el is pirultam.
- Köszönöm. Bemegyünk? –
mondtam én is mosolyogva.
- Persze. – mondta, majd
bementünk az étterembe. Elég népszerű hely, így sokan voltak. Harry elmondta, a
pincérnek, hogy milyen néven volt az asztalfoglalás, majd odavezetett minket a
kétszemélyes asztalhoz. Látszott a fiatal pincérnőn, hogy egészen odáig van
Harryért, így gondolom a kiszolgálás tökéletes lesz. Ideadta az étlapot, majd
mosolygósan távozott.
- Úgy látszik, hogy a pincérnő
nagyon kedvel. – mondtam Harrynek halakna kuncogva.
- Már kezdem megszokni, hogy
mindenhol ez van, és sehol nem lehet egy átlagod estém.
- Hidd el tudom milyen érzés.
– mondtam, majd gyorsan végigfutottam az étlapot, de már előre tudtam, hogy
Hawaii pizzát fogok enni, mint mindig. Ő is választott, majd megrendelte a két
Hawaii pizzát, mert mint kiderült neki is az a kedvence. Rengeteget
beszélgettünk, először Harry mesélt. Elmesélte az amerikai turné számára
legemlékezetesebb és legviccesebb pillanatait, amin rengeteget nevettünk. Én is
elmeséltem neki a vicces kalandomat az amerikai elnök kutyájával, aki pontosan
az én kedvenc cipőmet választotta ki, hogy rápisiljen. Az elnök égett is
rendesen, és legalább ezerszer bocsánatot kért. Rengeteg mindenről
beszélgettünk is, nem csak vicces dolgokról. Nagyon jól éreztem magam Harryvel.
- Lenne kedved még most
elmenni sétálni valahová? – kérdezte Harry, miután kijöttünk az étteremből.
- Sajnos haza kell mennem,
mert holnap délelőtt megyek egy gyerekkórházba, és még ma este beszélnem kell
az egyik szervezővel. De nagyon jól éreztem magam, és köszönöm a vacsorát. –
mondtam neki mosolyogva.
- Nagy kár. De holnap este akkor úgyis
találkozunk, ugye?
- Igen, persze. Ki nem hagynám
a koncerteteket.
Harry egy lépéssel közelebb
jött hozzám, majd megcsókolt, amit én viszonoztam. Nem volt egy hosszú csók, de
ez volt életem eddigi legjobb csókja. Nem tudtam, hogy mit mondjak, de
szerencsére nem kellett semmit sem mondanom.
- Elkísérjelek a kocsidig? –
kérdezte Harry mosolyogva.
- Nem kell, köszönöm, ott el
közvetlenül a parkoló automata mellett.
- Rendben. Akkor holnap
találkozunk. Szia! – köszönt el.
- Szia! – mondtam én is, majd
odamentem a kocsihoz. Joseph kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, én
beszálltam, majd ő is beült, és elindultunk vissza a palotába.
